2012. november 30., péntek

18.rész



És… nem állt ott senki. Pedig már lelkiekben fel voltam készülve arra, hogy valamelyik vadbarom megijeszt. Fel akartam hívni valakit, de rájöttem, hogy még mindig csak Niall száma van meg. Kénytelen voltam ott felhívni..
-Miva’?-kérdezte rendkívül kedves módon a vonal túlsó végén. Esküszöm, mintha magamat hallanám.
-Hol a fenében vagytok?-kérdeztem idegesen.
-Miért, te hol vagy?
-Én itt állok a pláza közepén egyedül, idegesen, fáradtan és fázom és félek!-mondtam neki dühösen.
-Ja, te még ott vagy?-röhögött.
-Mi? Miért, ti hol vagytok?!Mondj már valami értelmeset!
-Nyugi van már Sophie, hazatalálsz, nem?Már mindenki elment, csak te vagy ott.
-Mivan? Ugye csak viccelsz?!-kérdeztem, miközben a sírás határán voltam.
-Nem nem viccelek, ez halál komoly.-szerintem oda sem figyelt arra, amit mondok. Biztos az okos tojás Dinahval van…
-De hogyan?A többiek csak úgy itt hagytak?-kérdeztem. Itt már kiborultam. És sírtam.
-Miután megtaláltak, azt mondtam, beszélni akarok veled, de nem tudtam hol vagy, ezért eljöttem.”Nem akartalak megtalálni”.-mondta olyan gúnyosan, hogy legszívesebben elástam volna magam. Biztos elmondta neki Liam, amit mondtam .Most mit mondjak erre? Csak bömböltem a telefonba, aztán amikor meguntam, kinyomtam. Leültem a földre és elgondolkodtam azon, hogy mit csináljak.
-Hahó!-szóltam bele a telefonba.
-SOPHIE! HOLVAGY? MOST AZONNAL GYERE HAZA!-ordította anya Elena telefonjából. Hát ez nem jött össze… Kinyomtam, mielőtt még mást is mondhatott volna. Ha haza megyek, anya megöl. Elena nálunk van, hozzá nem tudok menni. Niallel most nem a legmegfelelőbb a viszonyunk. Máshoz meg nem akarok.(utaltam Harryre….) Hirtelen eszembe jutott valami. Felálltam és elindultam. Csak mentem és mentem egyedül a kihalt utcákon, amíg el nem értem a fiúk házához. Nem tudom hogy honnan jött ez az ötlet, de ez van. Minden emeleten égett, a villany szóval még senki sem aludt. Hajnali négykor miért nem alszanak ezek még?!Mindegy, felcsöngettem.
-Ki az?Ki zargat ilyenkor?-szólt bele a kaputelefonba…Kate néni, ugyanis hozzá csengettem fel.
-Bocsánat Kate néni, én vagyok az, Sophie.
-Jajj, kicsikém!Miért nem alszol még?És mit fog mondani az anyukád? Gyere fel gyorsan!-mondta és kinyitotta az ajtót. Bementem az épületbe és hívtam a liftet. A harmadikról indult el szóval Harry jött haza utoljára… hm… Beszálltam a liftbe és megnyomtam az ötödik emeletet. Elindult felfelé a lift, amikor… minden elsötétedett, a lift pedig leállt. Ezt nem hiszem el!Ennyire még én sem lehetek szerencsétlen!Az éj közepén egy lerobbant liftben, korom sötétben egymagamban ácsorgok?Ez sem hétköznapi. Annyira féltem, hogy nagyon. Mi van akkor, ha egyszer csak lezuhan??Igaz, hogy csak a második emeleten vagyunk ,de akkor is! Abba bele lehet halni, vagy nem?Leültem és bömböltem, mint egy ovis. Csak most nem azért, mert az xy elvette a ceruzámat. Kicsit komplikáltabb a dolog. Átgondoltam, hogy most mi a helyzet. Itt töltöm az éjszakát egy liftben. Holnap anya meg fog ölni, és soha többé nem mehetek el sehova, be leszek zárva a szobámba,egy örök életre. Miközben ezen gondolkodtam, rájöttem hogy nagyon álmos vagyok. Pontosabban a szervezetem jött rá, mert a szemhéjaim kezdtek lecsukódni. Gondoltam, ha már meghalok, legalább kényelmesen aludjak, ne úgy hogy még  minden végtagomat elalszom. Ezért lefeküdtem. A lift közepén, a hideg kőre.Nagyon kellemes volt, mit ne mondjak. De legalább kabátom volt. Röpke három perc alatt sikerült is végérvényesen elaludnom. Legalább elfelejtem ezt a napot is. Nagyjából.

2012. november 27., kedd

17.rész





Elindultam, és reménykedtem benne, hogy Niallt találom meg. Bementem a fiú vécébe. Na itt már hallottam szuszogást.
-Hahó!-Nem válaszolt senki.
-ITT VAGY!-nyitottam ki az első ajtót.Senki sehol.
-Akkor itt!-a másodikban sem volt senki.Már nagyon közelről hallottam a lélegzését.És éreztem, hogy félig nevet.De miért nem tudtam felismerni, hogy ki az?Kinyitottam a harmadik ajtót és..
-VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!-ordított a képembe én pedig hátraestem.
-Te hülye, majdnem meghaltam!-mondtam sértődötten.
-Tényleg?Akkor bocsi, többet nem ijesztelek meg, miközben a fiúvécében keresel engem.-mondta bénán mosolyogva.
-Amúgy Niallt kerestem!
-Miért, én nem vagyok neked elég jó?-játszotta a sértődöttet.
-Nem.-mondtam röhögve.
-Hé, ez nem volt szép!
-De igaz.
-Kösz.
-Nincsmit.
-Oké.
-Ja.
-Mivan?
-Semmi.
-Oké.
-Ja.
-Na mivan már?!
-Keressük meg Niallt!
-Miért, hármasban szeretnéd?
-Te hülye!
-Jól van na, csak vicceltem!-kacsintott rám, amikor…belépett az emlegetett szamár.
-Ohó, bocsánat, megzavartam valamit?-nézett rám lesajnálóan.
-Igen!-mondta Harry.
-Nem!-mondtam miközben a földet néztem.
-Jó, mindegy most pisilek, mert már majdnem bepisiltem!A kajáldáknál nincs WC.-jelentette ki Niall.Tényleg, miért nem az éttermekhez mentem! Niall=kaja.A fenébe. Már mindegy.
-Menj csak.-mondtam vörösen, és kimentem a mosdóból.
-Hé, várj, én is megyek.-mondta Harry.
-Nem!-mondtam és már indultam is a többiekhez. Csakhogy Harry jött utánam.
-De várj már!Most mit akarsz Nialltől?Van barátnője, fogd már fel!-ordította utánam.Csak egy gond volt, hogy ezt mindenki hallotta.Dinah úgy nézett rám, hogy..nemtudom. Kifejezéstelen arca volt.Csak valamit szerencsére nem vettünk észre.Mindenki rá nézett. Ő észrevette, hogy mindenki őt nézi, és kivette a füléből a fülhallgatót(Hála a jó égnek!).
-Miről van szó?-kérdezte mosolyogva.
-Arról, hogy..-kezdett bele Harry, aki időközben ideért.
-Hogy milyen szép pár vagytok Niallel!-fejeztem be helyette a mondatot.
-Jaaj, szerintem is!Olyan kis cuki!Mózes is egymásnak teremtett minket!-összenéztünk a többiekkel és felröhögtünk.
-Mivan?Mi olyan vicces?-kérdezte szomorúan.
-Az nem Mózes!-mondtuk egyszerre.
-Ajj de Mózes olyan híres nő volt, vagy nem?
-Úristeeeeeeeeeeeen!Nem nő volt!Ááááá!Ezt nem bírom!-mondtam, mert már egy napra elegendő Dinah mennyiséget elfogyasztottam.
-Jajj már, mit kell így izélni, na…amúgy hol van Niall?
-Az előbb még a vécében volt..-mondta Harry.
-Honnan tudod?-kérdezte Liam.
-Onnan, hogy Soph..
-Onnan, hogy ott bújt el!-fejeztem be a mondatot helyette megint.
-Mármint ki?
-Harry.
-És akkor honnan tudja hogy ott votl Niall?
-Mert pisilnie kellett,és ezért bement a vécébe, ahol Harry volt.-mondtam.
-Meg Sophie.
-NEMIS!-mondtam mérgesen.
-Dede.-mondta mosolyogva Harry.A többiek csak nézték, ahogy veszekszünk.
-Mostmár maradj inkább csöndben, oké?!
-Na jó.
-Na szerintem akkor keressük meg Niallt.-vetette fel az ötletet Zayn.
-Oké.-egyezett bele mindenki.Na én ,mostmár nem akartam megtalálni.Biztos utál.
-Én nem akarom megtalálni.-mondtam.
-Mert?
-Csak mert.
-Oké, de ne maradj itt egyedül!-mondta Liam.
-Áh, de menj csak, én majd itt megvárlak titeket.
-Jó jó, de nem fogsz félni?
-Ugyan, én már nagykislány vagyok!
Néztem a többiek távolodó alakját, és hallgattam az egyre halkabb beszédfoszlányokat. Semmit nem értettem, de tök nyolc. Lementem az éttermekhez, és leültem egy asztalhoz. Nagyon fáradt voltam már, amin nem csodálkozom, mert kábé hajnali 3 körül lehetett. Elővettem a fülhallgatómat, és elkezdtem zenét hallgatni.És énekelni, mert úgysem hallja senki. Ott ültem, és vártam. Már fél órát vártam. Kezdtem félni. Mi tart ennyi ideig? Gondoltam már ideje lenne elindulnom megkeresni őket.Felálltam, megfordultam és…

2012. november 26., hétfő

16.rész


Bocsánat, hogy ilyen későn írtam.. xx

Kicsöngött…megszólalt a hangposta, de addigra Al kinyomta.
-Hé, miért nyomtad ki?-kérdeztem felháborodottan.
-Hogy ne az én pénzem fogyjon.-adta a szerinte ésszerű választ.
-Jajj már, majd kifizetem!
-De anyu mérges lesz, hogy megint ilyen hamar lebeszéltem róla a pénzt!
-Miért, kivel beszéltél annyit?
-Öhm..nemtudom…-mondta olyan pirosan, hogy elnevettem magam. „Sejtésem sem volt.”
-Oké, értem, akkor viszont ti menjetek csak haza, nekem meg még van egy kis elintéznivalóm.
-Nem hagyunk itt egyedül!Még járni is alig tudsz!-mondta El.
-De már tök profin tudok járni!-próbáltam magamat is meggyőzni.-És nem is leszek egyedül, itt van még kábé….sok rajongó!
-De anyu ki fog nyírni minket, téged pedig, ha még később érsz haza, még kínozni is fog halálod előtt!-köszi Al, ez bíztató.
-Akkor ti menjetek haza, hogy ne vegye észtre, hogy nem vagyunk ott, én pedig elintézek valamit!-mondtam és elfutottam.Vagyis szökdécseltem. Vagy nem is lehet leírni, hogy mi volt az…na mindegy, jobb hogy nem láttam magam. Szerintem a többiek beletörődtek önfejűségembe, mert nem jöttek utánam. Egy idő után megálltam , és elkezdtem furkészni a tömeget, de nem láttam őt sehol. Viszont valakin megakadt a szemem. Szőke hajú, és hülye.Kitaláljátok, hogy ki az? Igen, Dinah.
-Szia Dinah, hogy vagy? Mit keresel itt?
-Jajj szia Sophie!Úgy örülök, hogy látlak!Jól vagyok, köszcsike.Éppen Niallt keresem, nem láttad valahol?
-Miért nem hívod fel?-kérdeztem döbbenten.
-Jé, ez egy jó ötlet!-mondta ujjongva. Atyaég.Megkereste a névjegyzékben(Manó<3-nak volt beírva.blee) és a füléhez emelte a telefont. Fordítva.
-Ööö..szerintem nem jól tartod a telefont..-mondtam.Elemelte a fülétől és megnézte.
-Jéééé télleg!-uhh.
-Szia NIall!Hol vagy? Én itt vagyok So..
-NEEEEEEEEE!
-Vagyis én nem vagyok itt Sophieval az utcában.Te hol vagy?...Jó, oké megmondom neki….Oké, szia….
-Azt mondta, hogy a plázában vannak, de azt akarja, hogy te ne gyere.Hol van a pláza?-kérdezte.
-Elkísérjelek?
-Aha, az jó lenne…-nem esett le neki,hogy nekem nem kéne mennem…na mindegy.Útközben beszélgettünk, pontosabban ő mondta a hülyeségét, én meg néha benyögtem egy ,,aha,,-t.Amikor megérkeztem, épp egy sztori közepében volt, de félbe szakítottam.
-Itt vagyunk!
-Áh de jó, akkor keressük meg a fiúkat!-ha ezt nem mondja, eszembe se jutna ilyet csinálni..
-Oké.-bementünk, de minden bolt zárva volt, így nem volt nehéz megtalálni őket, vagyis pontosabban Louist, aki éppen 46nál járt..nem tudom mit számolt.
-HAHÓÓ!-mondtam neki.
-Áh sziasztok csajok!ÖTVEN!!Aki bújt, aki nem,megyeek!
-Ti komolyan ilyenkor bújócskáztok?!Nem vagytok fáradtak??-kérdeztem döbbenten.
-De, egy kicsit, de mókára mindig szükság van!-mondta mosolyogva.
-Na akkor keressük meg őket.-mondtam.
-Oké, váljunk négy felé.-mondta Dinah.
-Csak hárman vagyunk.
-És?
-Akkor hogy a francba váljunk négy felé?Kettészakítunk téged, vagy mi?-már nem bírtam idegileg.
-Ja, például.-mondta teljesen komolyan.
-Na jó, Louis, tiéd az első emelet, Dinah, tied a földszint, enyém pedig a második.
-Igenis kapitány!-mondta Louis.
-Hangosabban!
-IGENIS KAPITÁNY!
-Hóóó! Ki bújt el odafent, kit rejt az ég!A második emelet!
-És az elsőn ki sunyorog épp?Harry az, biztos ő lesz!
-És a földszinten izé izé!Bla-bla-bla,-bla-bla!
-Dinah, benned egy költő veszett el..-állapította meg Louis.
-Ú köszi, tök rendi vagy!-Louisval összenéztünk és a pillantása mindent elárult.
-Na menjünk!-mondtam.Felmentem a lépcsőn.Miért kell ilyenkor bújócskázniuk?!Na mindegy.
-Halihó!Van itt valaki?-kérdeztem, mert gondoltam, biztos megmondaná, ha itt lenne…Mivel csend volt, hallottam volna a szuszogását a valakinek aki, itt van de senki nem volt itt.
-MEGVAAGY!-ordította Louis.-Emberek, Liam béna volt, ezért megtaláltam!
-Héé nem is voltam béna!
-Jó mindegy.-hát jó, akkor még van esélyem megtalálni Zaynt, Harryt és Niallt.
-Háhhááá, megvagy Zayn!-mondta Dinah.Na. Maradt Harry és Niall.
-Srácok, szerintem itt már nincs senki más..-mondta Liam.
-Erre se találtunk. Mondta Zayn. Na de jó! Akkor vagy Harryt, vagy Niallt találom meg! ÉLJEN!

2012. november 21., szerda

15.rész






Beálltunk a sorba, és várakoztunk. Már itt is eléggé unatkoztam. Körülbelül 20-szadjára néztem meg a telefonomon, hogy mennyi az idő, amikor végre mi jöttünk. Odaadtuk a jegyet, és bementünk a koncert területére. Komolyan mondom, annyian voltunk egy helyen mint a heringek.
-Menjünk előre lécci!- ordította El, ugyanis semmit nem hallottam.
-Jó, ti menjetek, de én ezt nem fogom sokáig bírni, szóval szerintem inkább kimegyek…-mondtam.
-Nemáár!Gyere te is!
-De én nem is ismerem a zenéjüket!
-Nembaj, majd most megismered!-mondta.
-Áh inkább kint maradok. Eljöttem veled, azt nem ígértem hogy bent is maradok!-mondtam ravasz mosollyal.-Majd kint megvárlak titeket.-mondtam.
-Na jó, legyen, de vigyázz magadra!-mondta El, és előre nyomultak Aliciával. Mivel rám már nem volt szükség, elindultam kifelé. A bejáratnál furán néztek rám, mindegy. Nem érdekel, mit gondolnak.Kint leültem egy padra, betettem a fülembe a fülhallgatót, és benyomtam valami Green dayt. Kb aludtam már, amikor odajött hozzám egy fiú.
-Szia!-mondta. Kivettem a fülemből a fülhallgatót.Milyen illedelmes vagyok.:)
.Szia.-köszöntem vissza gorombán.
-Öhm, kedvesnek tűnsz.-mondta ironikusan.
-Te is.
-Jajj miért vagy ilyen gonosz?És miért nem bent ugrálsz, mint a többi lány?
-És te miért nem ugrálsz bent?-kérdeztem vissza.
-Mert fiú vagyok, és mert a barátnőmre várok.-mondta.
-Attól még ugrálhatsz bent…
-De komolyan, miért ülsz itt egyedül?
-Mert lány vagyok, és a barátnőmre várok.
-Áhh értem. Amúgy Jason vagyok.
-Sophie.
-Nem vagy valami bőbeszédű…
-Tudom.
-Ne csináld már végig fogom unni az itt ülést, ha nem leszel kommunikatív!-ki használ ilyen szavakat?!
-Jól van na.-mondtam.
-Na, szóval te miért nem ugrálsz bent a barátnőddel?
-Mert nem szeretem az 1Dt.
-MII?Pedig minden lány imádja őket…ajj bárcsak te lennél a barátnőm.-Ránéztem.-Mármint nem úgy értem csak..szóval érted na.-magyarázkodott.
-Aha, értem.
-Amúgy az én barátnőmet Tinanak hívják.
-Oké.
-Na most már te is mondj valamit, mert ez így uncsi…
-Oké.
-Na?
-Mondtam:Oké.
-Ajj ne legyél már ilyen!-mondta mérgesen.
-Oké, mondok valamit. Fáj a lábam, fáradt vagyok, mérges vagyok, és utálom hogy engem mindenki utál, mert hülye vagyok, és felelőtlenül cselekszem, és a fiú aki tetszik, most jár valakivel, mert én elbaltáztam az esélyemet nála, és most teljesen kivagyok, a legjobb barátnőm és a húgom épp az ő éneklésére ugrándoznak, mint egy őrült, én pedig nem maradtam bent, mert nem akartam látni, ahogy több ezer lány sikítozik érte.Tessék mondtam valamit!-mondtam ordítva.És bőgve.
-Ohh..én ezt nem tudtam…
-Honnan a francból tudtad volna?Nem is ismersz!
-Jó ezt tudom..na gyere ide.-mondta.Átkarolt és próbált vigasztalni.Beszélgettünk egy csomót, megtudtam róla egy csomó mindent, meg ő is rólam, kiderült, hogy egy utcában lakunk, de nem egy suliba járunk, és Alicia ismeri a barátnőjét. Tök jófej volt, Amikor végre hallottuk hogy úgy sikoltoznak, ahogy eddig még nem. Valószínűleg vége.
-Szerintem vége van..-állapította meg. Jó megérzés, ugyanis fél perc múlva sikítozva jöttek ki a lányok.
-Majd még beszélünk, szia!-köszönt el.
-Szia..-elindultam, és megkerestem Aliciát és Elt.
-SOPHIEE! HOL VAAGY!-hallottam Al hangját…valahonnan.
-ITTVAGYOOK!-ordítottam.
-Áh szia.Menjünk valami nyugisabb helyre.
Kimentünk az utcára, ahol már némileg csend volt.
-Na milyen volt?
-ÚÚÚÚ!Egyszerűen csodálatos!-mondta Elena.
-Alicia, megvan neked Zayn száma?
-Aham..-mondta elpirulva.
-Fel tudnád hívni? Szeretnék beszélni Niallel, de nekem tuti nem veszi fel, Zayn pedig igen neked és akkor izééé érted, na.-mondtam hadarva.
-Öhm, aha persze, oké.-mondta és elővette a mobilját, és megcsörgette Zaynt. Már hármat csörgött..Lehet hogy nem hallja..De hát ki tudja?Nekem beszélnem kell Niallel, azt tudom.

2012. november 19., hétfő

14.rész




A NAGY NAP! Komolyan, most már úgy beszélek, mintha szeretném az 1D-t. Pedig nem is szeretem. Csak az egyik tagját, de az mellékes. A többiek is jófejek. Harryről meg nem beszélek. Na mindegy. Mivel még csak fél tíz volt, egyedül voltam otthon, Alicia elment a barátnőivel, anya pedig bevásárolt…gondolom. Felöltöztem, megcsináltam a reggeli teendőket(reggeli, fésülködés, fogmosás…) és felmentem a netre. Elena fenn volt chaten, ezért ráírtam.
-Szia. J
-Haloo
-Nincs kedved hamarabb átjönni?
-Deeeee öt perc és ott vagyok ;)
Tényleg itt is volt öt perccel később.
-SZIA SOPHIE MEGJÖTTEM!-ordította.
-Szia El!Hogy vagy?
-Jól köszi. Na miért is hívtál át?
-Hát nem tudom, unatkoztam. Gondoltam megbeszélhetnénk a mai napot meg elmehetnénk addig valahova…-mondtam.
-De te még járni se tudsz…-állapította meg.
-Dehogynem!itt a mankóm!-mondtam boldogan.
-Ja tényleg. Na rendben, akkor induljunk!
-Hova is?
-Azt nem tudom…majd meglátjuk.-mondta. Hát oké. Elindultunk. És csak sétálgattunk. Beszélgettünk. Ilyesmi. Elmentünk a parkba, a mi kis helyünkre.
-Na, gondoltam megbeszélhetnénk, hogy akkor most mi van veled, mi van Harryvel, mi van Niallel és mi van Braddel…-kezdte. Áhá, hogy erre kíváncsi.
-Hát igazából…Harrytől nem akarok semmit…-mondtam.
-Akkor miért csókoltad meg?-kérdezte.Hát ez jókérdés..
-Nem tudom, hülye voltam és kész. Zárjuk le a témát. Bradtől már nem akarok semmit ami pedig Niallt illeti…hát most elvileg van barátnője.-mondtam.
-MIVAN?KICSODA?
-Dinahnak hívják, szőke hajú és hülye.-foglaltam össze.
-Ööö…okés.-mondta.
-És veled mi van? Most ki a kedvenced?-kérdeztem mosolyogva.
-Háát talán Harry.-mondta mosolyogva.-De gondolom ő a tied.- mondta.
-Úristen dehogy!Nekem nem kell Harry!Pfuj!Elegem van belőle!-mondtam, de közben nem így gondoltam. Na mindegy.
-Hát jó.-mondta.
-Szerintem menjünk el kajálni, aztán visszamegyünk hozzánk, de előtte beugrunk hozzátok a ruhádért és akkor mehet a meneeet!-mondtam.
-Oké, jól hangzik.-Elindultunk, és elmentünk a mekibe. Megettem a szokásos menümet, Elena is az övét. Megláttam Aliciát.
-SZIA ALICIA!-ordítottam át az egész mekin.Nem néztek hülyének, áá. Odajött hozzánk.
-Sziasztok lányok, mit csináltok ma este?-kérdezte
-Miért?
-Csak mert Rebeka lányos estét tart, és gondoltam ti is jöhetnétek…-mondta.
-De hát Rebeka nem megy a koncertre?
-Nem…nem engedték el a szülei.-mondta Al.
-Értem..hát az a helyzet, hogy programunk van..-mondtam reménykedve, hogy nem kérdezősködik.
-Ja, oké akkor jó szórakozást…-mondta és elment. Mi is már indulófélben voltunk. 20 perc múlva már ott voltunk Elenánál. Körülbelül három órán keresztül öltözködött, nem tudta eldönteni mit vegyen fel. Végül megállapodott egy converse cipőben, kék farmerben, és egy macis pulcsiban. Ezért aztán át  kellett öltözni 20-szor…
-Indulhatunk végre?-kérdeztem 4 órakor.
-Hát persze-mondta mosolyogva. Mivel közel laknak hozzánk, hamar hazaértünk, csak egy bökkenő volt, mégpedig anya. Ott állt a kocsi, szóval úgy kell bemennem, hogy ne vegye észre a mankót. Hátsóajtó. Átvágtam a kerten, Elena pedig elterelő üzemmód gyanánt elől ment be. Csak annyit hallottam belőle, hogy „Jó napot Mrs. Donovan!” Próbáltam nagyon halkan beosonni. Szerintem sikerült is. A lépcsőn már egy kicsit nehezebb volt feljutni, de az is ment. Akkor már hallottam őket. Anyu pont nekem ordibált.
-SOPHIE! ELENA VAN ITT!-mondta. Már az emeleten voltam.
-Gyere fel Elena!-mondtam. Huh. Ez meredek volt, de szerencsére anyut nem érdeklem nagyon. Mindegy.
-Uhh ezt megúsztuk.-suttogta El.
-Ja…-válaszoltam. Bementünk a szobámba.
-Na mit vegyek majd fel?-kérdeztem. Még most, mert tudtam, hogy ez is el fog tartani egy ideig ha Elenán múlik. 20 perc múlva (esküszöm, hogy nem volt több) készen voltam! El nem öltöztetett át ezerszer, szóval csoda történt. Na mindegy, a délután gyorsan eltelt, filmet néztünk, megírtuk valamiből a házit, facebook, twitter meg ilyenek. Jött az este. Alicia végül hazajött, mert Rebeka lemondta a bulit. Elment a szobájába, szóval reméltem hogy nem fog kijönni. Összeszedtük, hogy mi kell a koncertre(jegy, telefon, pénz,…) és próbáltunk minél halkabban, lemenni, mert anyu már a szobájábban volt. Lehet hogy aludt. Már a lépcsőn mentünk lefelé, amikor az egyik ajtót hallottam kinyílni.Huppsz.Lebuktunk.Vagy mégsem?
-Ti meg mit csináltok?-kérdezte Al.
-Éppen megszökünk a koncertre, ha nem lenne egyértelmű.-mondtam.
-És engem miért nem hívtatok?
-Mert te még kis pisis vagy.-mondtam.
-Héééé várjatok meg énis megyek!-mondta.
-Neem nem! Már csak az kéne, hogy anyu rád is haragudjon!-a legjobb alkalom a veszekedésre, gondoltam magamban.
-Ha nem mehetek veletek, megmondalak titeket anyunak!-mondta úgy mint egy ovis.
-Jaaj már ne rinyálj, kapj fel valami ruhát, de majd ne minket okolj, ha anya téged is kinyír!-mondtam. 5 perc alatt kész volt, elindultunk az utcán. Remélem anyunak nem fog feltűnni, hogy a takaró alatt csak néhány nyomi párna van…Na mindegy.Tök sötét volt, mindenhol tizenéves lányok kószáltak, sikítoztak és vitték az óriási táblájukat.Tejóég. Inkább nem kommentálom. Mire vett rá Elena.
-Komoly ez fog menni az egész koncerten?-mutattam a sikítozó lányok felé.
-Igen.-felelte El nyugodtan.Hmm…Oké. Mikor odaértünk, megláttam hogy mekkora a sor, legszívesebben visszafordultam volna. Az embereknek nincs jobb dolga ilyenkor?!Beálltunk a sorba és várakoztunk. Egy este szenvedésre, gondoltam magamban. Vagy mégsem?

2012. november 17., szombat

13.rész




Szeptember 19, péntek reggel, kórház.
-Jóreggelt Donovan kisasszony!-köszöntött az orvos.
-Jóreggelt uram…-mondtam álmosan.
-Meghoztam a reggeli gyógyszerét, és mivel úgytudom, még iskolába jár, hoztam magának két mankót, hogy el tudjon, menni, de itt is maradhat, ha még úgy érzi.
-Köszönöm, inkább megpróbálok bemenni az iskolába.-mondtam.Odaadta a mankót, kipróbálgattam, hogy tudok vele menni.Egész jól ment.
-Köszönöm uram, szerintem innen már menni fog.-mondtam mosolyogva.
-Rendben, további szép napot!-mondta és kiment. Mivel a bácsi és a kislány még aludt, más pedig nem volt, gyorsan átöltöztem, mert táskám azért nálam volt(a fiúkhoz a biztonság kedvéért vittem másik ruhát), csak telefonom nem mert ugye az eltört, és 20 perc alatt meg is voltam, nehézkesen elindultam hazafelé, mert anyu már nincs otthon. Oda is értem nemsokára, összeszedtem a cuccom, és elindultam a suliba. Eléggé nehézkesen, de azért mégis csak eljutottam oda valahogy. Megkerestem Elenát, aki ha nem veszi észre hogy mankóval vagyok, szerintem rámugrik.
-SZIAA!Hát jöttél suliba?De hogyan?Nem fáj nagyon a lábad?
-Szia, igen, így, de, csak tudod létezik a mankó és gyógyszerek, szóval…
-Jaaaj úgy örülööök!-ordítozott.Mindenki minket nézett a folyosón, de mindegy, most nem érdekelt.
-És hogy érzed, el tudsz jönni holnap a koncertre?-kérdezte.
-Szerintem igen, csak majd úgy kell csinálni, hogy anyu ne vegye észre…
-Áá tényleg, téged nem is engednek el..-szomorkodott.
-Jó észrevétel.-mondtam. Becsöngettek. Az órákon a tanárok szerencsére elnézőek voltak sérülésem miatt, szóval kábé semmit nem tanultam ma..Huppsz. Utolsó óra után odajött hozzám Brad.
-Szia Sophie, miért nem vetted fel a telefont tegnap?-kérdezte.Az nem érdekli hogy nem tudok járni?Csak úgy mellesleg?Esetleg?Áh mindegy.
-Mert a kórházban feküdtem, és nem ezzel töltöttem az időmet, plusz még el is tört a telóm, de most megyek, nem szeretném rád pazarolni a drága időmet.-mondtam és otthagytam. Elindultam a tánctanáromhoz. Csak meg kéne mondanom, hogy nem tudok edzeni.. Edzés végére pont elbicegtem az edzőterembe. Bementem, és a többiek átadták sajnálatukat, meg ilyenek, aztán megkerestem az edzőt.
-Bocsánat, hogy nem tudtam jelen lenni,de még két hétig nem edzhetek, szóval elnézést kérek, amiért béna volta és elestem..-mondtam bűnbánóan.
-Semmi gond, Sophie, mostanában úgy sem lesz verseny vagy fellépés szóval…és persze jobbulást kívánok, remélem hamar felépülsz!-mondta majd elsietett.Hát köszönöm.Na mindegy.Elindultam hazafelé, gondoltam majd áthívom Elenát, és megtervezzük a szökésemet.Miközben mentem pontosabban próbáltam menni hazafelé, megpillantottam valamit, pontosabban valakit, még pontosabban valakiket. Vajon kiket? Naná, hogy Niallt és Dinaht. SZÁNALMAS PRÓBÁLKOZÁS NIALL! Gondoltam magamban. A házunktól két utcányira lévő kávézóban, az ablak melletti asztalnál?Nem átlátszó, cseppet se…áááh…De legalább tudom, hogy próbálkozik. Mármint nálam.Vagyis remélem. Na mindegy. Próbáltam elterelni a figyelmemet róluk.Figyeltem a buszmegállóban álló emberkéket, az autókat, ésatöbbit. Mire hazaértem, Alicia persze otthon volt, de anyu szerencsére csak este ér haza.
-Halihóó!-köszöntem.
-Szia Soph!Hol voltál?Nem is láttalak a suliban..Júj ilyen komoly a helyzet?-mondta miközben jött le a lépcsőről.
-Voltam suliban, és annyira nem komoly, már majdnem lábra tudok állni!-mondtam boldogan.
-Az jó..figyi, akkor most holnap mi lesz?-kérdezte. Hát őt nem akartam bajba sodorni, szóval őt még nem avattuk bele a tervbe Ellel.
-Hát valószínüleg itthon fogunk punyulni…-mondtam.Utálok a húgomnak hazudni, de még csak kis pisis 16 éves!Nem szökhet meg otthonról!Ezt most úgy mondtam, mintha én megszökhetnék…
-Óóóóó nemáááááááááár!
-Bocsi Al..amúgy kölcsön tudnád adni a telefonod egy pillanatra?
-Persze..-mondta szomorúan. Elővette a zsebéből és a kezembe nyomta, majd felment a szobájába. Megkerestem Elena számát, és megcsörgettem.
-Szia Al mizu?-szólt bele El.
-Szia Elena Sophie vagyok.
-Jaj tényleg, most nincs telód.-mondta.Olyan jó meglátásai vannak.
-Jó észrevétel…Akkor át tudsz jönni?És megtervezhetnénk a holnapot.-mondtam.
-Persze, öt perc és ott vagyok!Pusziszia!-mondta és lerakta. Hát jó.
Öt perc múlva tényleg megjött.Beengedtem és felmentünk a szobámba.
-Csak halkan, nehogy Alicia meghallja.-suttogtam.
-Oké!-mondta a maga figyelemfelkeltő hangerejével.
-Ja hoppá.-suttogta khm…szóval kicsit hagosan.
-Na akkor hogy legyen?-kérdezte.
-10kor kezdődik a koncert igaz?Akkor gyere át 9re, azt mondjuk anyunak, hogy itt alszol, meg a te anyukádnak is, és akkor amikor anya elment aludni, vagy legalább nem téblábol a házban, elindulunk.Ez így okés?
-Persze, tökéletes terv!-mondta.
-Oké, akkor mivel még csak fél öt gépezzünk, írd meg a házit, én meg addig olvasok.-mondtam mosolyogva.
-Te miért nem írsz házit?-kérdezte.
-Kiélek a tanárok engedékenységével.Miért,amúgy szoktam?-kérdeztem.
-Nem.-ezt megbeszéltük.Felmentem facere, twitterre, ilyenek, mert már jó rég nem voltam, szóval egy csomó értesítésem volt. Áá úgy utálom az ilyen játék felkéréseket. Játsszanak a kisöccsükkel, vagy mittudomén ,de engem hagyjanak békén!Na mindegy.
-Kéééész vagyok!-szólt egy óra múlva Elena.
-Megnézünk egy filmet?-kérdeztem.
-Úúú az jó lenne.-mondta.
-Oké akkor hozok popcornt és szörpöt.-mondtam.
-Hagyjad, majd én!Te még járni se tudsz!
-Köszi, rendes vagy.-mosolyogtam rá.
-Tudom.-mondta és kiment. Addig én kiválasztottam egy filmet. A felhők felett három méterrel. Csak hogy bepótoljuk, ami elmaradt. Pár perc múlva vissza is jött.Megnéztük a filmet, már vagy tizedjére, de mindketten imádjuk, szóval nagyon sokszor meg szoktuk nézni.
-Úúú ez tök izgi volt!-mondta Elena.
-De hát már tudtad mi fog történni.-mondtam értetlenül.
-Tudom, de tök izgi volt!De most mennem kell, mert anyu mérges lesz ha nem érek haza időben..-mondta.
-Rendben, jóéjt, sziaa.-mondtam és elment.Én még gyorsan letusoltam, mármint nem gyorsan, mert sokat szenvedtem vele, még jó hogy nem látta senki, elég viccesen kapaszkodhattam…Na mindegy.Fogat mostam, satöbbi. Megkerestem anyu téglafonját, elkértem Aliciától a simkártyámat, beletettem, bekapcsoltam az ébresztőt, és elaludtam. Fura volt belegondolni, hogy ma nem történt semmi drámai…

2012. november 16., péntek

12.rész



Bocsánat hogy ilyen rövid és uncsi lett...megpróbálom a következőt hosszabbra és izgalmasabbra.:) tényleg bocsi! xx


-Mert még várunk valakit.-mondta titokzatosan. Hajajj…szerintem nem szeretném megtudni, hogy kit.
-Kicsodát??
-Dianat.
-Az meg ki?-kérdeztem.
-Nem mindegy neked?-kérdezte. Nem bírom az új Niallt. Kezd olyan gonosz lenni, mint amilyen én vagyok néha…
-Áh már itt is van!-mondta, majd odanéztem ahova ő, és  megláttam a sarkon egy szőke kis..khm-öt.MIVAN?!
-Ez most komoly??-kérdeztem. Mit akar ettől a senkiházitól?
-Ja, tök jófej meg minden..-mondta elbizonytalanodva. A csaj már itt volt a kocsinál.
-Sziasztok! Szia Sophie, Niall mondta, hogy az egyik barátja vagy, üdv én Dinah vagyok, Niall barátnője.-mondta.
-Mivan?!Ti most jártok?Amúgy nem Diana a neved?-kérdeztem.
-MI? Dehogy is! Már születésem óta Dinah vagyok!-mondta. Jesszus.
-Nane!Azthittem hogy csak egy hete ez a neved…
-De miért kérdezted, ki mondta, hogy Diana vagyok?-úristen ezt a logikát.
-Jah, csak a bácsikám látott tegnap és ő.-mondtam, mert kíváncsi voltam, hogy reagál erre.
-Ja oké, biztos nem ismer eléggé a bácsikád.
-Na mehetünk lányok, vagy még elbeszélgettek egy darabig?-kérdezte Niall.
-Mehetünk.-mondtam morogva, mint egy ötéves, a hátsó ülésről. Már nem is fájt annyira a lábam, vagyis fájt, csak nem ezzel foglalkoztam. Hanem ezzel a csajjal. Nagyon nem szimpi. Komolyan vele akar féltékennyé tenni a szőke hercegem?
-Mióta is jártok?-kérdeztem.
-Jaj, már vagy két órája!-mesélte lelkesen Dinah.-Niallel a mekiben találkoztunk, odaült hozzám, meg minden, és tök rendi volt, meg olyan cuki volt, ahogy félt az emberektől.-mondta. Áhá. Szóval ő sem 1D fan. Vagy legalábbis nagyon hülye.
-Megérkeztünk.-mondta Niall.
-Innen már megy egyedül? Lenne egy kis elintéznivalóm Dinahval.-mondta Niall és Dinahra mosolygott. Blee.
-Persze, csak kiszállni sem tudok..-mondtam enyhe éllel a hangomban.
-Ajj, majd kiszállít valaki.
-De amíg én itt ülök, ti sem tudtok elmenni!
-Ja tényleg…-ÁÁ BELEFÁRADOK AZ IDIÓTÁKBA!
-Jó, akkor gyere.-mondta és felemelt. Bevitt várakozóba vagy nem tudom ezt hogy nevezik, és lerakott egy fotelbe. Igazából már annyira nem is fájt a lábam, hogy így cipelnie kelljen, elég lett volna csak ha rátámaszkodom, de ez kényelmesebb megoldásnak tűnt. Elment a recepciós pulthoz, bejelentett, és mivel már elmúltam 18 anyuéknak nem kell bejönni, szóval egy estét itt töltök(vagyis Elnél;), addig kikúrálnak vagy nem tudom, és remélhetőleg holnap már elengednek. A szobában volt még rajtam kívül egy kislány, és egy bácsi, szóval nem volt túl sok beszélgetőpartnerem.
-Donovan kisasszony, az a helyzet, hogy a lába nincs eltörve, de még ezt az éjszakát itt kellene töltenie, adnánk magának, gyógyszert, persze ha maga is jónak látja így, ugyanis komolyabb sérülést nem szenvedett.-mondta az orvos.
-Rendben, akkor ez azt jelenti, hogy holnapra már lábra tudok állni?
-Igen, de ha esetleg sportol valamit, akkor azt ki kéne hagynia két hétig, valamint a testnevelés órákon sem kell részt vennie.-neee! Nem tudok táncolni és tesizni két hétig!
-Rendben, megértettem.
-Ez esetben jó pihenést, reggel ébresztjük önt, addigra valószínűleg rá fog tudni állni a lábára, de a biztonság kedvéért felírtam magának egy gyógyszert amit otthon is naponta egyszer bevehet.
-Köszönöm szépen!Jóéjt!-mondtam, ugyanis már nagyon késő volt. Nem tudom mennyi volt az idő mert nem volt nálam telefon, de éreztem hogy leragadnak a szemeim. Két perc alatt el is aludtam, nem is éreztem semmi fájdalmat, csak egy nagy ürességet. Najó, a lábam egy kicsit azért fájt. De már nem annyira.

2012. november 15., csütörtök

11.rész




És kinyitotta az ajtót. Gyorsan szétrebbentünk, és kipattantam Harry öléből. Felálltam magabiztosan, megigazítottam a ruhámat és a hajamat. A többiek elkerekedett szemmel, tátott szájjal néztek ránk, Niall pedig fogta magát és elment. Én utána akartam menni, de földbe gyökerezett a lábam. A többiek közül kilépett Elena.
-Brad az.-mondta és a kezembe nyomta a telómat. Megfogtam és kinyomtam remegő kézzel.
-Ejha, ez jó volt!-mondta Harry. Felvettem a pulcsimat a földről, és hozzávágtam Harryhez.
-Héé, nyugi van!-mondta.
-Ez mind miattad van, most miattad megutált Niall!-mondtam sírva.
-Már bocs, de nem én csókoltalak meg.-mosolygott.
-Menj már  a fenébe!-mondtam, és kirohantam a lakásból. Olyan drámai elvonulásaim vannak! Elindultam lefelé a lépcsőn, de amilyen szerencsés vagyok megcsúsztam. Körülbelül csak három lépcsőfokot estem, mégis nagyon fájt a lábam, azt hiszem eltört.De ez volt az utolsó gondolatom, mert utána már nem láttam, hallottam, éreztem semmit..
-Segítsetek, hozzatok neki valami jeget!-hallottam egy néni kétségbeesett hangját.
-Máris Kate néni!-hallottam egy fiúhangot. Megpróbáltam kinyitni a szemem. Homályos volt minden, de akkor láttam, hogy Alicia és Elena ott ülnek mellettem. Felmértem a helyzetet, és rájöttem, hogy én pedig egy kanapén fekszem.
-ÉÉÉÉÉÉÉÉÉL!-ordította Elena.
-Na nem mondod?!-mondta a húgom.
-De.-mondta mosolyogva El.
-Halihó.-köszöntem úgy mint egy hulla.
-SZIAA!-mondta Elena és elkezdett rángatni.
-ÁÚÚÚ! EZ NAGYON FÁÁJ!.-üvöltöttem.
-Jaj bocsika.-mondta.
-Semmi baj.Mellesleg, hol vagyok?
-Meghoztam a jeget!-lépett be a szobába Zayn.
-Á hogy vagy rossz kislány?-kérdezte mosolyogva.
-Rettentően jól érzem magam.-mondtam.
Akkor jó, itt egy kis jég, innentől már megoldjátok, én léptem.-mondta.
-Oké, köszi szia.-mondtuk és kiment a lakásból, csak hol is vagyunk?
-Na hol vagyunk?-kérdeztem újra.
-Hát az úgy volt hogy…
-Jajj szia drágám, felébredtél?-mondta egy néni. Öhm. Jó.
-Igen, de maga kicsoda?-kérdeztem meglepődve.Néha már engem is bánt, milyen bunkó vagyok az emberekkel.
-Kate Gatlin vagyok, de Szólíts csak Kate néninek!
-És hol vagyok?
-Nálam!
-És mit keresek itt?
-Hát a lépcsőn találtalak, gondoltam nem hagylak ott.-mondta mosolyogva Kate néni.Miközben beszélt, a térdemre tettem a jeget. Aúú. Fájt. Eléggé.
-Ó, köszönöm szépen Kate néni. Alicia, Anyunak szóltál már?
-Nem még nem.-mondta.
-Huh, akkor még ne is szólj!-mondtam.
-Miért?
-Hát mert nem akarom, hogy megtudja…
-Te megőrültél?!Azért csak feltűnik majd neki hogy nem tudsz lábra állni!-mondta a húgom.Sajnos igaza volt.
-Ajj, de biztos van valami más megoldás! Valaki itthon van a fiúk közül?-kérdeztem.
-Nincsen, mind elmentek, de ha muszáj, fel tudod hívni Niallt, neki megvan a száma, ha jól tudom…-mondta El.
-Ajj…nektek nincs meg valamelyikük száma?-kérdeztem.
-Nekem csak az otthoni van meg.-mondta Kate néni.
-De hát itt tetszik lakni fölöttük, miért van meg az otthoni telefonszámuk?-kérdeztem meglepődve.
-Hát nem tudom, ezt én sem értettem, de csak ezt a számot adták meg…-mondta elgondolkodva. Na jó, muszáj leszek felhívni Niallt.
-öö..hol is van a mobilom?-kérdeztem.
-Az a helyzet, hogy amikor elestél, ráestél, és eltört, de a sim kártya még ép, szóval azt eltettem és akkor bele tudjuk tenni az enyémbe, és felhívhatod Niallt. -mondta Al. Remek! Még ez is! Na mindegy majd azt mondom, hogy elhagytam, és használom anya régi telóját. A téglafont.
-Ó, oké akkor kicseréled lécci?-kérdeztem.
-Aha, egy pillanat.-mondta és varázsolt. Legalábbis nekem  úgy tűnt, ugyanis olyan béna vagyok ezekkel az elektronikus cuccokkal, hogy csak na.
-Tessék, itt van.
-Áh köszi, életmentő vagy!
Megkerestem Niall számát. Szőke herceg. Hívás. Kicsöng. Három csöngés után kinyomott!
-Ajj, kinyomott!-mondtam.
-Akkor mondd a számát, és majd az enyémről felhívjuk.-ajánlotta Elena. Megadtam neki a számot, és már hívta is.Ki volt hangosítva.
-Igen?-szólt bele a telefonba.
-Szia Niall, hogy vagy?-kérdezte Kate néni.
-Á Kate néni, köszönöm jól.Megváltozott a száma?Mert nem ez volt elmentve…
-Nem ez az én számom.-mondta Elena.
-Szia Elena, te hívtál?Miért hívtál?Ha azért hogy Sophie beszélhessen velem, akkor le is teszem.
-Ki vagy hangosítva, és itt van Sophie is.-mondta Elena. Elkezdtem könnyezni.
-Nem érdekel.-mondta. Próbáltam elfutni a világ elől, mint szokásom, csak egy gond volt. Nem tudtam lábra állni.
-De érdekeljen, mert éppen lábra sem tud állni, és itt ül mellettem, éppen bőg, miattad! És azt szeretné, ha eljönnél érte, és elvinnéd a kórházba, hogy a szülei ne tudjanak a balesetéről.Szóval gyere!
-Nem vagyok én a csicskája, majd Harry vagy Brad elmegy érte, gondolom őket úgyis jobban bírja..amúgy meg mondja csak el a szüleinek!-mondta Niall. Ezt nem hiszem el! Olyan hülye vagyok!
-De Harry számát nem is tudjuk!-mondta El.
-Megadjam?-kérdezte Niall.
-Ne!Gyere máár!Amúgy is, hol vagy?
-Amúgy titeket nem zavar, hogy én is itt vagyok, és rohadtul fáj a lábam?-kérdeztem szipogva.
-Nem.-felelték egyszerre. Ja. Ha így állunk, akkor oké.
-Na, Niall!Most azonnal gyere ide!-mondta Elena parancsoló hangon.
-Jól van már csak nyugodjatok le!10 perc és ott vagyok.-mondta és letette.
-Fuvar elintézve!-mondta El.
-Köszi, csak majd a beszélgetés lesz elég gázos…Figyu, lehetne azt mondani, hogy nálad aludtam? Alicia, ha hazamész, elmondod anyunak, hogy már nem volt erőm hazamenni, ezért Elnél aludtam?
-Persze…-mondta nem túl meggyőzően.Mindegy, a húgom úgy sem árulna el soha. Még pár percig beszéltük a tervet, majd megjött Niall,  a többiek pedig elmentek.
-Szia.-köszöntem neki úgy, hogy nem mertem a szemébe nézni.
-Szia.Siessünk, mert éhes vagyok.-mondta, de ő sem nézett rám, és elindult kifelé.
-Öhm, van egy kis bökkenő.
-Mi lenne az?-kérdezte unottan.
-NEM TUDOK FELÁLLNI!-mondtam mérgesen.
-Ja tényleg. Aj.- odajött hozzám, végre rám nézett, és megpróbált óvatosan felemelni.
-Jézusom, de nehéz vagy!Hány kiló vagy?-kérdezte.Úgy égtem, hogy nagyon.-nyugi csak vicceltem.-mondta és felkapott.Szerencsére van az épületben lift, de ez egy órával ezelőtt, vagy nem tudom mikor estem el, nem jutott eszembe.Levitt a kocsihoz, és betett a hátsó ülésre. Komolyan, ez most úgy hangzott, mintha egy ovis írta volna. Na mindegy.
-Hé, miért nem ülhetek melléd?-kérdeztem.
-Mert még várunk valakit.-mondta titokzatosan. Hajajj…

2012. november 14., szerda

10.rész



-Na csak azt akartam mondani hogy bocsáss meg!
-Mit? Azt, hogy miközben velem jársz, egy másik fiúval találkozgatsz?
-De hát mi nem is járunk!
-Akkor mi volt az a csók?-kérdezte.
-Hát nem tudom, de még nem lett kimondva hogy járunk!
-Hát gondoltam kilogikázod a szándékomat!
-Hogyan, hogyha tök hülye vagyok?!
-Igaz, nem kellett volna rád számítanom.
-Na de Brad, amúgy sem volt köztünk semmi Niallel, veled meg még nem is jártam, szóval nincs is okod haragudni!
-De van.-szeretem, ha az emberek ilyen bőbeszédűek.
-Miért?
-Hát mert azért az hogy néz ki, hogy egyik nap randizol velem, aztán másik napra pedig egy másik fiúval találkozgatsz!
-Tudod mit?! Igazából már a randi előtt összefutottunk, és tökre jófej volt, de még nem akartam vele semmit, mert gondoltam most úgyis veled fogok randizni, és randi után is találkoztunk, elmentünk kajálni, de megint nem csináltunk semmit, mert gondoltam, majd te teszel valamit, felhívsz vagy ilyenek, de azóta sem hívtál, és csak akkor találkoztunk amikor elég gázosan jöttem ki a semmiből! Mert semmi nem történt! De mindegy, ha a semmire féltékeny vagy, felejts is el engem! És én még ki akartam veled békülni…-elkezdtem sírni, és elindultam befelé, a mosdóba.
-Jaj Sophie, nem tudtam…
-Hagyj békén!-mondtam és gyorsan berohantam. A folyosón mindenki úgy nézett rám mintha őrült lennék. Mellesleg igazuk is van. Leültem a földre.
*csing-csing*
Éljen! Jól fogok így kinézni órán…Gyorsan megmostam az arcomat, és visszamentem a terembe, pont csengetésre be is értem. Mindenki furán nézett rám, kivéve Elenát és Bradet. Brad úgy nézett rám, mintha arra várna hogy megbocsássak. Végül nekem kell megbocsátanom neki, és nem is neki nekem. Ki érti ezt. Na mindegy. Leültem Elena mellé. Elém tolt egy cetlit.
„na, hogy ment?”
„nem tudom, elég rosszul, de most nekem kéne megbocsátanom neki..”
„azt meg hogy?”
„nem tudom…”
-Öhm...Sophie, lenne szíves minket is beavatni az Elenával folytatott írott csevegésükbe?-kérdezte a nyelvtantanár.
-Elnézést tanár nő.-mondtam.
-El van nézve, de ha kérhetem, most már figyeljenek az órára!-mondta a tanárnő.
-Rendben, elnézést.-és onnantól kezdve „figyeltünk” az órára. Konkrétabban a faliórára. De mindegy.
A suliban semmi más érdekes nem történt, szerencsére.7. óra után, ami jelen esetben info volt, indulhattam is edzésre. Szeretek táncolni, és nagyon bírom a tanáromat is. Csak csütörtökön és pénteken van edzés és néha hétvégén fellépés, de nekem ennyi mozgás pont elég+ tesiórán nagyjából aktív vagyok.:D
Amikor vége lett az edzésnek, elindultam hazafelé. Megszólalt a mobilom.
-Szia Sophie!-szólt bele Elena.
-Szia El!
-Csak azt akartam kérdezni, hogy nincs e kedved egy csajos délutánhoz, mert majdnem egy napig nem voltunk jóban!
-Áh tök jó ötlet, csak az a helyzet hogy mára már van programom. Bocsii!
-Micsoda? Amúgy semmi baj.
-Átmegyek Niallékhez.
-Ja oksi akkor mindegy, szia.
-Szia, kellemes délutánt!-mondtam. Kábé 10 perc múlva rájöttem, hogy ő és Alicia is meg van hívva. Gyorsan írtam neki egy sms-t.
„El!gyere át fél 6ra! Xx”
Mikor hazaértem, elmondtam Aliciának is aki azonnal beleegyezett. Már csak anyunak kell megengednie…Mivel még csak 5 óra volt, megírtam a házit, és mire végeztem (csak abból írtam meg amihez volt kedvem) megjött anyu.
-Sziasztok lányok!
-Szia anyu!-mondtuk egyszerre.
-Anyu, képzeld, ma kaptam egy kétharmadot kémiából!!!Mit érdemel az a profi, aki kap egy kémia kétharmadot?
-Büntetést, jobb esetben, ellenben nálad, ez remek hír!-mondta meghatódva.
-Akkooor elmehetünk ma Aliciával és Elenával császkálni a városba?-kérdeztem bociszemekkel.
-Egye fene, menjetek.
-EZAAAZ! Szeretlek anyu!Bár azért a koncertre elengedhetnél, mert ha én nem mehetek, Elena sem mehet!
-Még átgondolom.-ez ilyenkor anyunál nem jelent változtatást. Na mindegy, egy próbát megért.5 perc múlva Elena is megérkezett.
-Szia Sophie, miért kellett átjönnöm? Nem Niallhez mész?
-De, de te és Al is velem jöttök!
-JÚJ TÉNYLEG?!ÁÁ KÖSZIKÖSZIKÖSZIIII!
-Viszont van egy rossz hírem is…
-Mi az?
-Anyu nem enged el a koncertre az igatgatóim miatt…
-Neeee!De miért?
-Mert kaptam egy igazgatóit.-mondtam röhögve.
-Ajj akkor énse mehetek… és Alicia se… mindegy, ez legalább olyan jó lesz!-ezaz! Annyira nem törte le a hír.
-Rendben akkor átöltözök, és elvileg Niall küld értünk valakit, vagy pedig ő jön, nemtudom.
-Jóóó!-mondta. Felmentem, átvettem a pólómat, mert az volt rajtam ami edzésen is, és szerintem kész is voltam. Csengettek.
-MEGYEEEK!-üvöltöttem. Lementem és kinyitottam az ajtót. Ott állt…nem tudom hogy kicsoda.
-Szia! Elena, Alicia gyerteeek!-mondtam.
-Ööö..hello!-nem tudtam ki az, szóval életmentő volt Elena megérkezése.
-Szia Louiis!Hogy vagy?Adsz egy autogramot?Eleanor hogy van? És Kevin?
-Öhm.Szia….
-Elena!-mondta Elena.:)
-Szia Elena, mindannyian jól vagyunk köszi, és majd a lakásunkon adok-mondta mosolyogva.
-Aliciaa! Gyere máár!-üvöltöttem.
-Már itt is vagyok.-mondta mellőlem. Komolyan mondom, a húgom néha megrémiszt.
-Rendben, akkor indulhatunk.-mondtam.
-Okéé.-ujjongott Elena. Beültünk a kocsiba és körülbelül 2 perc múlva meg is érkeztünk.
-Ennyi időt miért nem tehettünk meg gyalog?-kérdeztem meglepődve.
-Nem tudom, Niall mondta hogy jöjjek értetek, én meg lusta voltam gyalogolni..-mondta Louis.
-És Niall?Ő is lusta volt?-kérdeztem.
-Nem. Csak éhes.
-Ja értem.-ezt megbeszéltünk. Bementünk az emeletes házba.
-Hanyadikon laktok?
-Hát, Zayn a földszinten, én az elsőn, Liam a másodikon, Harry a harmadikon, Niall a negyediken, Kate néni pedig az ötödiken.
-Kate néni? Hány éves?
-Jaj, tök jófej, most tölti be a 74et! Szokott velünk bulizni. Tiszta partiarc!-úristen, sajnálom szerencsélten nénit. Na mindegy. Felmentünk a negyedikre és bementünk Niall lakására.
-Halihó!-köszöntem.
-Sziasztok!-El.
-Hellobello!-Al.
-Megjöttünk idiótáááák!-ordította Louis. Hát mindenki máshogy üdvözli az embereket, az biztos…
-Sziasztok csajook!-üvöltötte a göndör.
-Héé engem nem is üdvözölsz?
-Lou, ez neked is szólt.
-Ja oké..Héééé!-fél perc múlva leesett neki..
-Sziasztok emberek-mondta a nagyon rövid hajú.
-Na ha megkérhetem, elmondanátok a neveteket? Mert én nem tudom.-mondtam.
-Niall.
-Harry.
-Zayn.
-Liam.
-Louis.-mondták egyszerre.
-Kösz, most így biztos tudni fogom.
-Na jó bemutatok mindenkit, bár nincs ember aki ne ismerne minket…-mondta az egoista. Asszem Zayn...Vagy nem tudom. Majd most megtudom.
-Szóval.Ő itt Niall.-mutatott Niallre.
-Ezt eddig is tudtam te hülye!
-Ja oké. Na és ő itt Liam.-mutatott a rövid hajúra.
-Szia Sophie vagyok, ők pedig itt El és Al- mutattam Elenára és Aliciára.
-Üdvözlöm önöket hölgyeim.
-Na ő itt Harry.-mutatott a göndör hajúra.
-Szasztok.-mondta. Milyen kedves köszönés.
-Szasz.
-És a többire már rájössz magadtól is!-kacsintott. Igen, ő Zayn Louis pedig Louis. Azt hiszem király vagyok.
-Na mit csináljunk srácok?-kérdezte Liam.
-Úúú nézzünk egy filmeet!-mondta Elena.
-Én benne vagyok.-mondtam.
-Én is.-mondták a többiek. Mivel mindenki mást akart megnézni, ezért úgy döntöttünk, hogy három filmet is megnézünk. A Men in Black 1-et (még nem láttam de nem is szerettem volna…), a Garfieldot, és a felhők felett három méterrelt. Az utolsó a fiúknak nem annyira tetszett, de nekünk meg az első nem annyira.
-Melyikkel kezdjük?-kérdezte Harry.
-A Men in Blackkel!
-A felhők felett három méterrel-el!-mondtuk egyszerre a fiúkkal.Vagy, hogy kellene ezt mondani?A felhők felett három méterrel-vel? Áh hagyjuk…
- Na jó, legyen inkább a Men i n black, hogy a végére maradjon a jobb.-vetette fel a húgom.
-Jó ötlet!-egyezett bele Elena is. Mindenki rám nézett.
-Oké oké, legyen az..
-JEEE!-betettük a filmet. Elég nagy hülyeség volt, nem tudom mi tetszik a fiúknak ezen de mindegy. A 10. percben megszólalt Niall. Pontosabban a gyomra, aztán ő.
-ÉHES VAGYOOK! Kérek enni!
-Csinálj magadnak!
-De én béna vagyok!
-Jó azt tudjuk, de nem mi vagyunk éhesek, hanem te!
-Na jó, csinálok neked valamit…-mondtam és bementem a konyhába. Kinyitottam a hűtőt. Nem volt benne semmi, jó. Kinyitottam megint. Nem változott. Megnéztem mi van a spájzban, vagy hol. Volt három zacskó chips. Gondoltam, az jó lesz kivittem a nappaliba és Niall kezébe nyomtam.
-Nesze, egyél!
-Oh köszi Sophie, tudtam hogy rád számíthatok!-mondta „meghatódva”.
-Van mit. Most képzeld el, lemaradtam 3 percről ebből a csodálatos filmből!-mondtam ironikusan.
-Jaaaj te szegény! Visszatekerjük?
-NEE! Nem kell.-mondtam mosolyogva. Amúgy a többiek jól elhalgatták ahogy mi dumálunk, de mindegy. Amikor vége lett a filmnek, Liam és Louis mondták, hogy nekik menniük kell, szóval ők elmentek.
-Halljátok, szerintem a Garfieldot ne nézzük meg, mert akkor nem lesz idő a harmadikra.-mondta Elena.
-Oké, akkor nézzünk inkább a felhők felett három méterrelt.-egyeztem bele én is és Alicia is. A fiúkat egy kis nyaggatás után sikerült rávennünk, hogy az legyen. Betettük a filmet. A fiúk három percet se bírtak ki, egyből elkezdtek mocorogni meg minden.
-Jaj, ne csináljátok már, mi is végignéztük azt a  hülyeséget!-mondtam dühösen.
-De hát ez olyan uncsi!-mondta Harry.
-Mert még csak most kezdődött te idióta!
-Jó, de nézd már azt a fiút, olyan kis izéé..csináljunk már máááááááááááást!-nyafogott, mint egy óvodás.
-Igeeen lécci!-mondta Zayn is. Összenéztünk a lányokkal. Na, jó, legyen.
-Jó, és mit csináljunk?
-Ú játszunk 7 perc a mennyországbant!-mondta Elena.
-Oké.-egyezett bele mindenki.
-Én pörgetek!-mondta Niall. Zaynre mutatott az üveg.
-Zayn, te választasz!-mondta.
-Alicia!-mondta Zayn. Ezt nem hiszem el!Elena lelki terrorban lesz egy hétig!Aztán rájön, hogy inkább Harry/Louis/Liam tetszik neki.:)
-Zayn, csak óvatosan!-mondtam neki.
-Nyugi, nem bántanám őt soha.-mondta. Bementek Niall gardróbjába, becsuktuk őket és lekapcsoltuk a lámpát. Félek. Nem is ismerem Zaynt! Az a 7 perc alatt lerágtam az összes körmöm, és kitéptem a hajszálaim felét.
-Kijöhettek!-mondta Niall.-Zayn és Alicia mosolyogva jöttek ki, és Al olyan piros volt, mint a vadalma.
-Ejha! Itt biztos volt valami!-mondta Harry.
-Na most én pörgetek!-terelte a témát Zayn. Harryre mutatott.
-Harry, te választasz!-lécci ne engem, lécci ne engem, lécci ne engem! Mondtam magamban.
-Hmmm.legyen mondjuuk..eci-peci-kimeheci-te vagy az a buta maci!Gyere csak babám!-mondta…nekem!Neee!Valahogy nem akartam Niallre nézni.
-Öhm.menjetek cs-csak..-mondta dadogva Niall.
-Én nem szeretnék Harryvel oda bemenniiiiiiii!
-De muszáj lesz! A szabály az szabály.-mondta Harry. A többiekre néztem, segítségkérően.
-Bocsi Soph, tényleg ez a szabály.-ajj de kedvesek! Bementünk és ránk zárták az ajtót.
-Indul!-hallottam Zayn hangját. Korom sötét volt, és alig fértünk el.
-Ajj nem látok semmit!-mondta Harry miközben próbált arrébb menni, nem tudom honnan, nem tudom hova. Bumm.
-ÁÚÚ!-sikitottam, ugyanis rám esett.
-Harry, szálj már le rólam!
-Jólvaan, csak elestem egy izében.-hallottam a hangján hogy félig nevet.
-Hűha, mi lehet itt? Csak én hallottam ezt a dörömbölést?-kérdezi Zayn. PERVERZ ÁLLAT!
-Basszus Harry olyan béna vagy!
-Köszi a bókot.-egyre közelebbről hallottam a hangját.
-Mitcsinálsz?-kérdeztem.
-Semmit, miért mit csinálnék?-és már suttogott. A bal fülembe.Majd elkezdte puszilgatni a nyakam.
-Harry, ne!-suttogtam.-Ez nem helyes.
-Miért?-kérdezte.
-Mert…mert.-mondtam. Nem jártam senkivel, szóval nem tudtam semmilyen kifogást.  Fenébe.
-Na látod…-mondta és áttért az arcomra…leült a földre, és az ölébe rántott. Nagyon jó érzés volt..
-Harry, ne csináld!-kértem.
-Úgysem tudnak majd róla, és én nem is akarok semmi komoly kapcsolatot.-mondta. Egyszerűen vágytam rá, vagy nem is tudom kifejezni magamat. Annyira jó érzés volt az ölében ülni. Menjen a világ a francba! Gondoltam és megcsókoltam. Harry felnevetett. Szerintem túl hangosan is.
-Sophie, csörög a telód!-hallottam Elena hangját, és kinyitotta az ajtót…