28.rész

Szeptember 27. szombat délelőtt 10 óra

Fárasztó hét volt…Nem is volt időm, meg semmi érdekes nem történt, arról meg inkább nem írtam, ami amúgy is uncsi. Összefoglalom a hetemet.(vagyis szerdától)

-szerda: semmi

-csütörtök:semmi

-péntek:semmi

Najó, azért volt edzés, meg ilyenek, de az nem fontos, vagyis most azt minek írjam le hogy hogy ugráltam?Vagyis táncoltam, de na. Egyik délután sem láttam Niallt sehol, vagy csak nem ismertem fel, mert mondjuk beöltözött vagy ilyesmi.(mondjuk szerintem akkor is felismerném, de nem lényeg) Willt, Bradet próbáltam kerülni, nagyjából sikerült is. Összefutottam Jasonnel(„egy utcában lakunk de sohanembeszéltünk srác”) is párszor, jókat dumáltunk, meg főleg én panaszkodtam neki. Tök jóarc, szerintem jó haverom lett. Vagy nemtudom. Körülbelül ennyit tudok mondani az elmúlt…három napról.(nem tartott sokáig kiszámolni)

Szóval akkor. Szombat van. Ülök a szobámban. Nem tudom mit csinálhatnék. A suliban utálnak szerintem. Elena „családi hétvégén” van. Jason a héten már eleget zaklattam. Aliciával nem sokat beszélünk mostanában, nem akarok kíváncsiskodni. Bridget…vele nemtudom mi van. Na mindegy, úgyis magányra vágyom. Mondjuk egy valakit még most is szívesen elfogadnék itt mellettem…Nem, nem Elenára gondolok.

Még van 6 napom. Annyi idő alatt még bármit meg lehet oldani. Ugye? Igen. Ügyes vagy Sophie, beszélgess csak magaddal. Teljesen idióta vagyok.

* I heard a knock upon my door the other day I opened it to find death staring in my face…* de imádom ezt a számot! (Falling in Reverse-the drug in me is you) na szóval ez a telefonom csengőhangja. Szóval fel kéne venni.

-Szia Elena! Hogy telik a hétvégéd?-kérdeztem bele.

-Még csak most indultunk, de máris unatkozom…

-Az jó. Nekem sem lesz izgalmasabb ez a két nap.

-Azt mondjuk gondoltam.- chh, kedves…

-Muszáj ott lenned? Hova is mentek?

-Tudom is én? El a városból, annyit tudok…

-De minek?-kérdeztem, mert  El és a bátyja sem rajonganak annyira a „kirándulásokért”.

-Nem tudom, anyu szerint „eltávolodtunk” egymástól, vagy mi...

-Aham. Hát ez izgi. Akkor jó szórakozást, addig én hétvégén szerintem sorozatokat fogok nézni, esetleg twitter…

-Szóval a szokásos. Neked is jó szórakozást, szióka!

-Hello.- és leraktuk. Kezdődhetett az unalmas 48 órám. Vagyis már annyi kevesebb. Ezaz!

Körülnéztem a szobámban. Ha már itt tartok, imádom a szobámat. Tiszta Green Day feeling az egész. Meg Falling in Reverse. Meg Avenged Sevenfold. Meg még egy pár együttes, de nem lényeg. A falamon csak poszterek vannak, meg képek. De a képekből is csak kettő. Az egyiken Aliciával vagyok, a másikon Elenával. A falam színe alapjáraton fekete (anyunak körülbelül egy évet kellett könyörögnöm érte), de annyira nem látszik, mert amint mondtam, vagy hatmillio poszterem van. A második kedvenc dolgom (a falak után) a mennyezet. Olyan király, hogy belehalok. De nem mondom el milyen bibibí. Na jó, ha ennyire érdekel…galaxysos J Annnnnyira szeretem.

A ruháim egy beépített gardróbban vannak, a többi dologról pedig nincs nagyon mit mondanom…

Amíg elbeszélgettem Ellel és leírtam ezt a felettébb érdekes jellemzést a szobámról, eltelt egészen pontosan… fél óra. Király. Más 18 éves lány miért tudja elfoglalni magát hétvégén? Mondjuk eddig énis eltudtam, de na. Aztán csináltam egy pár hülyeséget. Khm. Vegyük úgy, hogy ezt meg sem kérdeztem.

Délig elfoglaltam magamat, aztán jókislány módjára lementem enni.

-Sophie, téged is lehet még látni?-célzott anya arra, hogy mostanában nem vagyok valami…hogy is mondják? Társasági lélek.

-Igen, élek és virulok.-mondtam unottan.

-Naaa, mire ez a szomorúság leányom?- atyaég.

-Semmi baj, csak fáradt vagyok.-füllentettem. Igenis volt baj, de erről nem anyunak akarok kitálalni.

-Persze-persze.- mondta furán. Végre valahára Al is lejött, kezében a telefonnal.

-Alicia, legalább most megtisztelhetnél minket azzal, hogy teljes mértékben ránk figyelsz!

-Jójó.-mondta, miközben a telefonjával bibelődött. Leült, de még mindig nyomkodta.

-Na elég legyen!-mondta anya és el akarta venni a telót Aliciától, de ő nem engedte, (és ez az egész elég viccesen nézett ki) amikor Al véletlenül eldobta, vagy nem is tudom hogy történt. Mindketten elkezdtek a telefon felé futni( mintha olyan nagy lenne a konyha, hogy ott lehessen futni J ) de végül anyu fogta meg és miközben olvasott Aliciát próbálta lerázni magáról.

-Ki a fene az a Harry? Valami Harry Style. Mit jelent az hogy Harry stílus?- mondta anya zavarodottan. MI A...?! A HÚGOM HARRYVEL SMSEZGET?Ez nem lehet. Nem igaz. Megölöm. Megölöm Harryt!

27. rész

-Tényleg?

-Tényleg!

-És miért?

-Mert szerelmes vagy!-mondta Elena úgy, mintha szerintem ez nem lenne egyértelmű.

-Na nem mondod?!

-De neeem, nem úgy értem!

-Akkor hogy?

-Hát úgy, hogy szerelmes vagy!

-Oké, ezt most nemértem. Eddig is ezt mondtad!

-Jó-jó, de most tényleg az vagy!- ilyenkor inkább jobb ráhagyni, mert úgysem érteném meg, hogy ezzel mit akar mondani.

-Najó, szerintem menjünk haza.-mondtam.

-Jó ötlet.-egyezett bele. Mivel szerenecsére jó irányba kezdtem el rohanni, pár perc múlva haza is értünk.

-Halihó!-üdvözöltem az otthon tartózkodókat. De senki nem volt itthon.

-Vajon hol lehet Alicia? Mostanában olyan titokzatos, nem?

-De, tényleg az…hmm…nagyon gyanús.-vágott elmélkedő képet El.

Miután kitárgyaltuk, hogy mi lehet Aliciával, gépeztünk egy kicsit. Felmentem Facebookra. Megnéztem úgy mindent, lájkoltam pár képet, válaszoltam az üzenetekre meg ilyesmi. Aztán rámentem Brad adatlapjára, mert valamilyen kép alatt ott volt a neve vagy már nem is tudom…és megláttam hogy kitörölt! Ezt hogy képzeli?! Mi rosszat tettem én? Oké, ezt a kérdést visszavonom, de akkoris!

-Hallod, El. Brad kitörölt az ismerősei közül!

-Csodálkozol?-kérdezte döbbenten.

-Héé! Te nem engem védesz?

-De igen..Mondjuk elég nagy hülyeséget csináltál…

-De nem is én csináltam!

-Jó-jó, nyugi! Inkább beszéljünk másról...Mondjuk Niallről... hogy tervezed a bocsánatkérést, hiszen már csak két heted van! Sőt még talán annyi se…

-Na ez bíztató mondhatom. De nemtudom. Az a baj. Melyik nap is mennek?

-Azthiszem pénteken. Szóval még van 11 napod! Az tök jó, nem?

-De.  Ennyi idő alatt még bármit megtudok csinálni!-mondtam elszántan.

-Akkor vágjunk bele!

-Vágjunk! Te mindent tudsz, ugye? Hogy mikor hova mennek, meg ilyenek…

-Igen, nagyjából.

-Oké, akkor az intézve van.

-Melyik napra nincs semmi programjuk?

-Várj, nézem.-pötyögött párat, és már mondta is.

-Ha mindenigaz, hétfőn lesz egy interjú, de másról még nem tudni semmit, szóval a többi nap letámadhatod.

-Oké.-zártam le a témát egyszerűen.-most inkább beszéljünk másról.-mondtam, mert kavargott bennem mindent, nem tudtam, hogy mit miért csináltam, és hogy mit csináljak.

-Ha te akarod…de miről?-kérdezte tanácstalanul El.

-Hát nekem mindegy, csak ne a fiúkról. Megvan! Tartsunk lányos estét!

-Eddig is azt csináltuk, nem?

-Neem! Mert most úgy, hogy még szóba sem hozhatunk egy fiút sem!

-Hát…öhm…oké…-mondta Elena felettébb meggyőzően..

-Jólvan..akkor…hogy megy a suli?-kérdeztem, mert nem tudtam, hogy mit kérdezzek. Elena furán nézett rám majd így szólt:

-Egy osztályba járunk, azt hittem feltűnt.

-Jó oké, akkor mondj más témát!

-Hogy megy a tánc?

-Öhm, volt egy kis balesetem, emlékszel?-mosolyogtam rá.

-Jó-jó! De akkor miről beszéljünk?

-Ezt nem hiszem el, hogy csak fiúkról tudunk beszélni.Megvan! Beszéljünk Aliciáról!Igaz, hogy most tárgyaltuk ki, de azért mostanában olyan fura, nem?

-De, most hogy így mondod..

-Olyan sokat titkolózik! Biztos valakivel találkozgat! ÚRISTEN! Biztos drogozik!- estem kétségbe.

-Nyugi van Soph, nem kell így túlgondolni. Biztos fiú van a dologban.-nyugtatott le.

-ÁÁ AKKOR FIÚKKAL DROGOZIK?! Egyre jobb!

-Jaj nyugodj már le! Úgy gondoltam, hogy pasija van. Nem úgy, hogy fiúkkal drogozik…

-Ja okés. Akkor semmi probléma…minden rendben…

-Figyelj…szerintem inkább nézzünk meg egy filmet, mielőtt még azt hiszed, hogy a húgod drogozva pasizik.- ajánlotta El.

-Oké, lehet hogy igazad van…

-Nekem mindig igazam van.

-Jó. Mit nézzünk?

-Öhm…júúj nézzünk Twilightot!! Olyan rég néztem. –nézett rám bociszemekkel Elena. Tudniillik, ez a kedvenc könyv/film sorozata. Már vagy hatezerszer megnézte, ebből négyezerszer velem. Éljen. Én inkább Harry Potter párti vagyok, de mindegy.

-Ah, rendben, nézzünk.

-Igeeeen!-ujjongott.

Miután megnéztük a hajnalhasadást(ez a kedvence), elég késő volt.Najó nem, de nem volt kedvünk semmihez, vagyis pontosabban inkább nem beszélgettünk(még a végén rosszra gondolnék…), háziírás kizárt(Elena meg már valószínűleg megírta), El meg akarta nézni a többi részt is, de nekem ahhoz nem volt hangulatom, szóval inkább zenét hallgattam és elaludtam.

26. rész

Az első felvonás. Vagy levonás. Tök mindegy. Haggyuk az irodalmat. Vagy Hagyjuk? Áh Hagyjuk/haggyuk a nyelvtant is. Szóval.

Miközben mentünk a mekihez, Elenát kicsit félre hívtam, és ismertettem vele a tervemet.

-MIVAN?! Te ezt jól átgondoltad? Komolyan ezt akarod? És mi van, ha ezzel megbántasz, valakit?

-Nem, majd megbeszélem vele!- Ja tényleg. Még nem tudjátok a tervemet. Csak annyi, hogy féltékennyé kell tennem Niallt. Amit hogy fogok elérni? Na? Hát persze hogy egy ál-baráttal! Aki nem más lesz, mint Will. Tökéletes préda. Jófej, vicces, helyes. Minden, ami idegesítheti Niallt.

-Én ezt még mindig nem tartom jó ötletnek!

-De Will biztos bevállalja! És megbeszélem vele, hogy semmi komoly, csak…érted, na.

-Hát te tudod, a te döntésed, én nem szólok bele, de a helyedben…

-Nem úgy volt, hogy nem szólsz bele?- mosolyogtam rá.

-Na jó. De csak ügyesen. Vagy mi…-mondta El, és rosszallóan nézett rám.

-Will, tudnál jönni egy kicsit?-kérdeztem. Furán nézett, aztán idejött, Elena pedig odament a többiekhez.

-Na, mit szeretnél mondani?-kérdezte.

-Figyelj…-kezdtem bele.- Kérhetnék egy kis…vagy inkább nagy szívességet?

-Az attól függ, mi az.- mondta kacsintva.

-Arról lenne szó, hogy…- és most nem írom le, mert elég cikisen hangozhatott ahogy megkértem, de a vége az lett, hogy beleegyezett.

-De hallod. Már ne azér’, de még Brad nincs túl rajtad, és…izé…ő elég jó haverom, tudod…

-Jó, ha nem szeretnéd, nem kell, megoldom máshogy..-sóhajtottam, és elindultam Elhez. 10 másodperc múlva utánamszólt.

-Ne, várj!

-Igen?

-Mikor kezdjük?-kérdezte, a többiek pedig értetlen fejet vágtak.

-Mondjuk most.-mondta és közelebb jött, aztán…megcsókolt! Ez megőrült?!

-TE MEG…

-Psszt!-suttogta és elfordította a fejét a meki felé, ahol találjátok ki, ki ült, és nézett rám lenézően, mire elfordítottam gyorsan a fejem.

-Szívesen. –mondta Will.

-Szerinted bevált?-kérdeztem.-Mi van, miért nézel ilyen furán?

-Nemtudom, hogy a lányoknak ebben mi a jó.

Amúgy tök jól elbeszélgettünk, csak az volt a baj, hogy mindenki minket nézett. Elena fogta a fejét, a többiek inkább csak úgy tettek, mintha mi sem történt volna, Brad pedig…hát, szerintem mostmár túltette magát rajtam. Vagyis…mostmár nemhiszem hogy..értitek..szerelmes lenne belém. Ahogy nézett. Á, ha nézéssel ölni lehetne… most két golyóval haltam volna halált. Lehet, hogy mégsem volt valami jó ötlet?

-Tudjátok mit? Én már nem is vagyok éhes..-mondtam.

-Énsem.-mondta Will.

-Énsem.-mondta Elena.

-Énsem.-mondta Brad ingerülten.

-Hát akkor…mi megyünk kajálni, ti meg…csináljatok azt, amit akartok.- mondta David.

-Okés.-mondtam és elrohantam. Elena pedig rohant utánam.

-SOPHIE!Mégis mi volt ez?!-fogta kicsit csendesebbre.

-Mi mi volt?

-Hát ez  az egész! Szerinted ha valakik „ál-pár” akkor az első másodpercben csókolóznak?!

-De hát Will csókolt meg!

-De te hagytad…

-Nem is igaz! Jajj már te is ellenem vagy?-kérdeztem és elkezdtem megint rohanni, de Elena még mindig követett.

-Sophie állj már meg!

-Nem!-csak az volt a baj, hogy nem tudtam, hogy hova futok. Csak futottam. A legjobb barátnőm pedig utánam. Akire most meg vagyok sértődve, mert hülyeséget csináltam, ő meg megmondta az igazat. Most hogy így belegondolok, elég furán jött ki…Megálltam.

-Na végre!-mondta lihegve.-mi ütött beléd Sophie?Régen nem voltál ilyen!

-Ajj nemtudom! De ez olyan rossz! És Niall soha nem fog megbocsátani!-kezdtem el bőgni, és lerogytam a földre. Elena a homlokára csapott.

-Most már értem, miért vagy ilyen!

-Tényleg?

-Tényleg!

-És miért?

-Mert szerelmes vagy!