…Megölöm Harry
Stylest!(nem anya, nem stílus, hanem Styles a neve) Ha játszadozik a húgommal,
esküszöm kinyírom. Felálltam az asztaltól.
-Mit csinálsz
Sophie? Már te is megkergültél?-kérdezte anya aggódva a választól, mérgesen.
-Anya…bocsi, de
sürgős elintéznivalóm van.-mondtam és mentem az ajtóhoz amikor rájöttem hogy
pizsiben vagyok.
-Vagyis, mindjárt
sürgős elintéznivalóm lesz!
Felrohantam a
szobámba, felkaptam valami ruhát és már indulni készültem amikor Alicia jött
be.
-Mire
készülsz?Most mérges vagy rám? Utálsz? Szakítsak vele?-kérdezte szomorúan és
félve.MIVAN?! Járnak is?!
-Öhm. Nem, nem.
Rád nem. Nem, nem utállak. Igen, szakíts vele.
-Mivan? Nem
komolyan gondoltam!
-De én igen!
-Ne mondd meg,
hogy mit tegyek!- mondta félig sírva.
-Jólvan, jólvan.
De most mit tegyek?!-kérdeztem magamtól kétségbeesetten.
-Khm.-köhintett
Alicia.-Nem kell semmit tenned. Szeretem Harryt, és ő is engem.- pff de
nyálas.( mondom ezt én!) Hát még mit nem!
-Neem nem. Ez így
nem jó.-mondtam még mindig elgondolkodva, és figyelembe se vettem Aliciát.
-Már hogy ne
lenne!Mégis mi bajod Harryvel?!- belegondoltam hogy mégis mi bajom Harryvel.
Ja, megvan! Hogy megcsókolt! Mondjuk az nem baj, de…Jesszus, miket beszélek! Közben
most meg a húgommal „jár”! Esküszöm, hogy kinyírom!
-Mennem
kell.-mondtam zaklatottan és kifelé indultam.
-Sophie, nem
teheted ezt velem!
-Még azt se
tudod, hogy mit akarok csinálni!
-De, tudom.
-Na mit?
-Megkeresed
Harryt,és megfenyegeted.-hm…túl jól ismer.
-Jó. És akkor?
Kinek fáj az? Csak helyesen cselekszem!- gondoltam én.
-Nem vagyok már
10 éves hogy vigyázz rám!- mondta felháborodva.
-Nem csak tíz
éves korodig vigyázok rád.- kacsintottam rá, és kimentem az ajtón.
Leültem a parkban a „padunkra”(igaz, most
Elena nélkül. Hol van ilyenkor, amikor a legnagyobb szükség van rá?! Oké,
költői kérdés), és gondolkodtam, hogy mitévő legyek. Hívjam fel csak úgy
Harryt? Vagy egyből keressem meg? Más lehetőséget nem nagyon találtam.
7 perc
gondolkodás után végül amellett döntöttem, hogy felhívom. Meg kerestem a számát
a telefonomban. H betű. NEM, nem a Herceg szót keresem! (hülye szőke
herceg..ajj nem is hülye:( ) Harry. Megvan. Most annyi lesz neki. Vagy
kegyelnezzek neki? Micsoda dilemmák.
-HALLO!-
üvöltöttem bele a telefonba mérgesen.
-Hó-hó! Nyugi
kislány!- mondta Harry „pajkosan”(?).
-Miért jársz a
húgommal?!
-Miért ne? Tök
jóarc…meg szép…meg vicces…meg aranyos…-hmm. Most csak etet, vagy tényleg
szerelmes belé?Ahh összezavarodtam már megint.
-Jó. De egy
dolgot muszáj megígérned.
-Mit?
-Nem bántod meg!
-Ígérem.-mondta
unott hangon.
-Ja és persze ha
szakítanátok, akkor ő szakítson.
-Mivan?
-Ha
összetöröd a szívét, velem gyűlik meg a
bajod!
-Ki vagy te, az
anyja?
-A NŐVÉRE!-
mondtam mérgesen és kinyomtam. Hát ezzel is megvolnánk. „Fellélegezhetek.” Ú és
már lehet hogy eltelt körülbelül…1 óra! Jól haladok.
Tök üres volt az egész park. Néhány ember volt
csak, egy szerelmespár (blah), egy öreg néni (és a macskája), és egy csuklyás
alak. Komolyan, mint egy dementor, úgy festett.
Mintha megérezte
volna, hogy rajta gondolkodom, elkezdett felém jönni. Napszemüveg is volt
rajta. De még így is megismertem.